Útinapló: Anglia

Még tavaly novemberben voltunk Angliában, de nagyon szerettem volna megírni ezt az élménybeszámolót és ajánlót. Szeretek Angliába járni, ...

Még tavaly novemberben voltunk Angliában, de nagyon szerettem volna megírni ezt az élménybeszámolót és ajánlót. Szeretek Angliába járni, csodálatos és nagyon furcsa hely, szerintem sosem fogom megszokni. :) Máshol még nem voltam az Egyesült Királyságon belül, csak Londonban és a környékén, viszont idén nyáron tervezzük, hogy ellátogatunk Skóciába is - egyébként én bárhova szívesen mennék a UK-n belül, annyira más az egész mint itt.

Eddig mindig WizzAirrel repültünk, legútobb a hajnali 6-os géppel mentünk, hogy ne veszítsünk sok időt az utazással - hát, ez nem jött össze, mert az EU-s border checknél csupán két órát álltunk sorban (a jövő hónapban meg is fogom csináltatni az útlevelemet, oda senki nem állt sorba), tehát simán jöhettünk volna a későbbi géppel is. Miután végre kijutottunk a nyamvadt Lutonról, egy Harpendenbe mentünk reggelizni (jobb opció híján a Cafe Néróba, ahol a kávé brrr, a melegszendvics viszont nagyon finom) és sétálni, aztán innen indultunk tovább St. Albansbe. St. Albans egy helyes város nagyon szép katedrálissal, óratoronnyal, Tudor-stílusú házakkal és nagyon kövér mókusokkal. Itt találtunk egy hangulatos speciality kávézót (George Street Canteen), ahova rögtön be is ültünk*, aztán a városnézés után irány haza, illetve előtte még elintéztük a kötelező kaja és piperecucc bevásárlást a hétre.

*A kávéhelyzet Angliában nem túl rózsás, ezért ha az ember talál egy jó kávézót, oda kötelező bemennie, különben marad a lábvízre hajazó Café Néro, Costa, Starbucks és a társaik. Attól pedig egyenesen sírógörcsöt kapok, amikor ilyen lenyomós/kiöntős, kávéfőzőnek csúfolt dologban kapom a kávét - konkrétan ennél már az is jobb lenne, ha egy kiskanállal a számba tenném a zaccot és arra innék meleg vizet. Persze, vannak jó kávézók, de sokkal kevesebb, mint itthon - amikor Brightonban voltunk, pár óra leforgása alatt négy kávézóban is megfordultunk, hogy meglegyen a heti kávéadagom.
Az ott töltött egy hét alatt kétszer mentük be Londonba (a korábbi utak során már megvoltak a kötelező látványosságok). Az első nap áthajóztunk Greenwich-be Westminstertől egy expressz Thames Clipperrel - aznap éppen csepergett az eső (milyen meglepő), így duplán jó volt, hogy az összes Temze-parti látványosságot egy kényelmes és meleg hajóról nézhette az ember. Ha jól emlékszem, a hajókázás 30-40 percet vett igénybe, a jegy pedig £6.50 volt - szerintem nagyon megérte, szuper volt.
Greenwichbe érve a Cutty Sark fogadott, amit mi most csak körbejártuk, de majd egyszer szeretném belülről is megnézni, és helyette a Greenwich Market felé vettük az irányt, ahol meg is ebédeltünk és még jó kávét is találtunk. A délutánt a Royal Observatoryban töltöttük - ha még nem voltatok, mindenképp látogassatok el ide, nem érdemes kihagyni (a felnőtt belépő £9) A kedvencem a Camera Obscura volt, ide kétszer is visszamentünk. :)
A második londoni napon meglepetésként a Fortnum & Masonban voltunk teázni (azzal az indokkal, hogy ha már meg akarják nekem mutatni, milyen egy igazi teadélután, menjünk a legjobb helyre). Hihetetlenül klassz délután volt, nagyon élveztem - három fogásos a menü, először szendvics, utána scone (magyarul van rá megfelelőnk?) és pici cukrászsütemények, végezetül pedig tortaszeletek közül lehetett választani. Szuper ajándék volt. ♥ Kifelé menet még megálltunk teát venni, én vettem egy dobozzal az Afternoon Blendből (ezt ittam a sütik mellé), amit azóta sem sikerült olyan jól megcsinálnom, mint ahogy ott készítették... Utána végigsétáltunk a Carnaby Streeten, ami gyönyörűen ki volt világítva, majd hazaheringeztünk a metrón. Nekem, akinek a budapesti metró fejtörést okozott 20 éves koromig, a londoni metró egyenesen rémálom.
Utolsó kirándulásunk pedig a Hughenden Manorhoz volt - Hughenden Benjamin Desraeli miniszterelnök birtoka, ma pedig a régi állapotában látogatható. A szobákban 80%-ban az eredeti bútorok vannak, és mindet teljes mértékben be lehet járni, mindenhez közel lehet menni (ez nagyon tetszik az angol múzeumokban is: szinte mindent meg lehet közelről nézni), az utolsó szobában pedig van egy idővonal, részletes életrajzi adatokkal. A pincében pedig 2005-ben nyílt egy másik kiállítás, Operation Hillside néven, ugyanis a második világháború alatt itt titkos térképrajzolás folyt, de erre csak 2005-ben derült fény, amikor  is lejárt az iratok titkosítása. A világháború után a birtokot átvevő National Trust csak annyit tudott, hogy utoljára a légierőhöz tartozott Hughenden, de 2000-es évek elejéig fogalmuk sem volt arról, hogy mennyire fontos szerepett töltött be a birtok és a ház a világháború alatt. Ez azért elég menő, nem?

Azt hiszem, ennyi, amit ti is érdekesnek találhattok - a többi napon pihentünk (és én literszámra ittam az Old Jamaica gyömbérsört, mert itthon csak a dobozosat lehet kapni) és délutánonként néha charity shopokban nézelődtünk a könyvek között.

Képek

A katedrális St. Albansban
Az emlegett kávé és az új kedvenc csokim (egyébként még mindig a Maltesers a legjobb, amit végre itthon is lehet kapni!)

Royal Observatory és a kötelező kép a meridiánnal
A Fortnum kirakata
Carnaby Steer
Hughenden
Minden mosdó kötelező kellékei: szappan és kézkrém - ezt nálunk is be lehetne vezetni?

☔️💼✈️

You Might Also Like

0 comments