Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Én még ennyire könyvet nem vártam, mint az Ambrózy báró esetei 4. részét. Konkrétan a harmadik könyv befejezése óta csak arról tudtam...


Én még ennyire könyvet nem vártam, mint az Ambrózy báró esetei 4. részét. Konkrétan a harmadik könyv befejezése óta csak arról tudtam beszélni, hogy Ambrózy így, Ambrózy úgy, a megjelenés előtti héten pedig ha kinyitottam a számat, csak az jött ki rajta, hogy 12-én jön a Nász és téboly.

Sajnos a könyvet nem kaptam volna készhez időben, ami azt jelentette, hogy 14-re teljesen bediliztem és két percenként frissítettem a molyon az értékeléseket és az idézeteket. Reggel le is mondtam az előrendelésemet és elküldtem  megkértem a barátomat, hogy menjen el a könyvesboltba és vegye meg a könyvet, mindegy, hogy milyen kiadásban. Amilyen hős, meg is vette és le is fényképezte nekem az utolsó két oldalt (ha futár hozza, akkor is az utolsó oldalakkal kezdtem volna).
Egyébként erre a jelenségre van angol szakszó, méghozzá az, hogy: fangirl.

Ebben a bejegyzésben spoilermentesen és spoileresen is írok a sorozat befejező kötetéről, a Nász és tébolyról - jelöltem, hogy meddig tart a spoilermentes rész, utána csak saját felelősségre olvassatok!


A könyv felosztása más, mint az eddigi köteteké - most, hogy az Emma utáni nyomozás véget ért, a fejezetek felosztása is más lett: a könyv rögtön egy fiatal Richárdos fejezettel indít, azt követi két Milis szakasz. A történet azonban ott folytatódik a második fejezetben, ahol az Ármány és kézfogó véget ért - és igen, minden kérdésre választ kapunk, de nem úgy, ahogy vártuk.

A Nász és tébolyban egészen másfajta nyomozás veszi kezdetét, mint az eddigi kötetekben - és csak annyit hadd mondjak, hogy Mili egyszerűen brillírozik. Még mindig az a Hangay Emília, akit az előző könyvekben megismertünk és megszerettünk, de mostanra felnőtt és ugyanolyan jó detektív lett belőle, mint Richárdból. Egyértelműen ő volt a kedvencem, pedig kedves Richárdunk is odatette magát ebben a kötetben. Visszatérnek az előző részekben megismert és megszeretett szereplők is, én  pedig itt szeretném benyújtani a jelentkezésemet a Mück Márika rajongói klubba.

Ebben a könyvben minden úgy tökéletes, ahogy van, én nem hiányoltam belőle semmit. A lezárás pedig egyszerűen nagyszerű. Sajnálom, hogy vége az Ambrózy báró eseteinek, 2017 fénypontja volt számomra ez a sorozat - imádtam minden egyes mondatát, a Nász és téboly pedig méltó befejezése ennek a kalandnak. Hiányozni fog Mili és Ambrózy, de biztos vagyok benne, hogy a könyvek többszöri újraolvasása után is mindig fogok találni valami újat, valamit, amitől még zseniálisabb lesz az egész. 😊 

Spoiler nélkül csak ennyit mondhatok - ha még nem olvastátok a könyvet, akkor futólépésben tessék egy könyvesbolt felé venni az irányt! ;) A bejegyzés az idézetek és a kép alatt spoileresen folytatódik.

"Na gyere, te kófic Ambrózy Richárd báró, családodnak borgőzös szégyene, most szépen hazafurikázunk!"

"És ez még semmi se vót, mer' amikor már ötödször kérdem hangos szóval, kicifrázva mondandómat néhány kültelki kedveskedéssel, hát végre rám néz, de attól meg majdnem a gatyámba csurrantottam. 
– Hé, vigyázz a szádra te! – ripakodott rá Márika. – Hát hogy beszélsz te az én úrkisasszonkámmal?
– Magyarul, kisnaccsád, eszem a szívedet – tárta szét karját ártatlanul Isti, majd folytatta a beszámolóját."

"Féltem, ha mindezt azzal a pimaszsággal tetézi, hogy füstöt fúj Rudnay felé, sőt, a maga öntelt módján még el is mosolyodik, a főkapitány egyszerűen előveszi fiókjából a szolgálati revolverét, és miként a komornám mondaná: „Piff-puff, oszt a snájdig bárónknak szer'usz világ!"
Csak szólok újra, hogy ez itten a spoileres szekció, még nem késő visszafordulni. :)

Szóval: IMÁDTAM. Zseniális volt minden apró részlete, az első fejezettől az epilógusig. Na de kezdjük az elejéről...

  1. A lánykérés - teljesen ambrózys/böszörményis volt az egész. Ahogy sokan szerettük volna, Mili lett a menyasszony, de csak azért, mert egy őrült gyilkos megzsarolja Ambrózyt. Tökéletes, ezek ketten hogyan is jöhettek volna össze másképp? 
  2. Zseniális volt az, ahogy a két szál (az 1901-ben és 1983/84-ben játszódó) összefut az utolsó fejezetben és bezárul a kör Anna halálával. Jó volt olvasni egy szerelmes Ambrózyról és egy kiábrándult, az esküvőjére készülő Miliről, mert ez eddig pont fordítva volt.
  3. Ahogy azt vártuk, fény derül a Rózsalány kilétére és arra, hogy hogyan veszítette el Richárdunk a bal karját. Bevallom, én teljesen másra számítottam mindkét esetben: a Rózsalányról azt hittem, hogy gyilkosság áldozata lett, Richárd pedig valahogy emiatt veszítette el a karját. Nem gondoltam volna, hogy Ambrózynk régi nője lesz a gyilkos (habár az első levél után rájött az ember), ő pedig egy megvadult kutya miatt veszítette el a karját.
  4. A csók - szegény Mili, úgy sajnáltam őt az esküvői csóknál, hiszen erre várt, de nem így. Ha már itt tartunk...
  5. Richárd és Mili *én nem sírok, te sírsz*. Végtelenül örülök, hogy ők ketten összejöttek - és nagyon tetszett, hogy Ambrózy szerelmi vallomását nem tőle, hanem Annától hallottuk. Az utána következő csók, Richárd utolsó mondata és...
  6. az epilógus TÖKÉLETES volt. *hozzatok egy zsepit* 
  7. Mili, ahogy már fönt is írtam, egyszerűen fenomenális volt ebben a könyvben. Én titkon reménykedem, hogy azért itt nem ért véget a történetük, és olvashatunk még arról, ahogy ez a zseniális nyomozó házaspár együtt old meg ügyeket (akár a nászútjukon is 😉).
Jövőre megveszem a sorozat hiányzó köteteit is (szinte mindegyiket a könyvtárból vettem ki) és ezek a könyvek mostantól mindig jönnek velem, akárhová is költözöm. Egyszerűen.... nem szeretném, hogy vége legyen ennek a sorozatnak (és a Harry Potter óta nem éreztem így), de a Nász és tébolynál jobb lezárást kívánni sem lehetne. 😭


Nektek hogy tetszett a könyv? Beszélgessünk a hozzászólásokban! :)

"Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó."

"Félre tetszenek érteni – rázta két nyitott tenyerét a kalapos úr a kiskapun túl. – Én ugyanis elmeorvos vagyok.
– Az jó – biccentett elégedetten Gáspár bácsi. – Akkor bizonnyal ki tudja majd kúrálni magát a csalódásból, ha meghallja, hogy nálunk mindenkinek normálisan ketyeg az agya veleje."

"Mindég ííígy guvad nekik a szemük, ami pediglen, drága naccsád…és eztet nem a kisujjamból szopom, hisz bármellik tabáni házasságszerző matróna megmondhassa!…a szívbéli szerelem legbiztosabb jele!"

"Nocsak, tán bajban vagyok?
– Igen – Ambrózy báró sötét pillantást vetett rám. – Hisz hozzám fog jönni nőül."

"Mindig is izgattak a lehetetlennek tűnő kihívások – feleltem magabiztosan.
– Mivel néhány hét múlva hozzámegy a fiamhoz, ebben cseppet sem kételkedem."

"Azt hittem, ennél jobban ismersz – ráncoltam a homlokomat. – Előbb nyomnám Richárd fejét a víz alá, semhogy miatta öngyilkos legyek."

"Azért ne túlozz, Béla bátyám – hallottam Richárd enyhén sértett hangját a hátam mögül. – Hozzám jönni feleségül csak nem oly förtelmes dolog.
– Az majd elválik – pillantottam rá kalapom szegélye alól."

👰🤵🌹

You Might Also Like

0 comments